Gyere haza fiatal! De minek?

Gyere haza fiatal! De minek?

Magyarországról kivándorolt fiatalok beszéltek az Alfahírnek arról, hogy miért hagyták el az országot.

Magyarországon az elmúlt 10 év egyik legnagyobb társadalmi problémája az elvándorlás lett. 2010 óta több mint 600 ezer magyar fiatal hagyta el az országot. Mindeközben minden 6. magyar gyermek már külföldön születik. Ha nem változik a helyzet rövidesen, akkor hazánk a demográfiai összeomlás szélére kerülhet.

Az Aktív Fiatalok nevű kutatás szerint, amelyet az egyetemisták körében készítettek, a magyar fiatalok kétharmada gondolkozik azon, hogy hosszú távon, külföldön éljen. A kutatás arra is rávilágít, hogy a fiatalok többsége a jobb életkörülmények és a karrierépítés lehetősége miatt távozik Magyarországról.

.

(Grafika: Aktív Fiatalok 2019)

A probléma okán a kormány először a Gyere Haza Fiatal elnevezésű programot hirdette meg, amelyet aztán nem sokkal később a kormányzat le is fújt sikertelensége miatt. Utána a Fidesz a CSOK bevezetésében reménykedett, hogy talán azzal megállítható lesz a kivándorlás, de ismételten kudarcot vallott a próbálkozás. Újabban pedig a családvédelmi akcióterv és a CSOK kiterjesztésével szeretnék itthon maradásra ösztönözni a fiatalokat.

Nos, továbbra is úgy tűnik, hogy a kormány még mindig nem értette meg, hogy miért távoznak a fiatalok idejekorán Magyarországról, és maradnak is ott többségben. A kivándorlás legfőbb oka ugyanis elsősorban egy 18 és 24 év között fiatalnál az, hogy kilátástalannak érzi a jövőjét az országban. Az itteni életszínvonal ugyanis megközelítőleg sem haladja meg a nyugat-európai átlagot. Ugyanazért a munkáért van, hogy háromszor-négyszer annyi pénzt is meg lehet keresni odakint. 

Nem véletlen, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország, ahonnan a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának az aránya a legmagasabb, meghaladva az átlagos arányt és minden alacsonyabb iskolázottságúakét is. 

Az adatokat bújva egyébként érdemes kiemelni, hogy

Angliában jelenleg 250 ezer fiatal tartózkodik, míg Németországban több mint 200 ezren vannak, a képzeletbeli dobogó alsó fokán Ausztria áll 77 ezerrel.

Az elmúlt héten felhívást intéztem a legnépszerűbb közösségi oldalon, ahol több tucat ember jelentkezett azért, hogy elmesélhesse, hogy miért távozott a jobb élet reményében Magyarországról. Itt van elsőként Dávid története, aki 25 évesen döntött amellett, hogy Svédországban keres munkát.

„Az elsődleges motivációja a kiköltözésemnek az volt anno, hogy szerettem volna továbblépni szakmailag, de ezt Magyarországon nem nagyon tudtam volna megvalósítani, vagy csak nagy szenvedések árán. Félreértés ne essék, nem vagyok egy munkakerülő típus, idekint is "megszakadok" (már az elején el szeretném hessegetni a gondolatot, hogy külföldön könnyebb a munka), de itt legalább megfizetik és értékelik is.”

Dávid hozzátette, hogy elsősorban azért hagyta el Magyarországot, mert nem tudott hová továbblépni, nem volt elégedett a munkaerőpiaci kínálattal. Ezen felül, most már olyan lehetőségei vannak Svédországban, amit Magyarországon lehet soha nem tudott volna magának előteremteni.

„Én úgy jöttem ide ki, hogy volt nálam egy bőrönd, és egy hátizsák. Mára tudtam venni egy lakást, amit maximálisan be tudtam rendezni, beutaztam a fél világot, van megtakarításom, és tudok rendesen költekezni, nem kell kuporgatni.

tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy feltehetően inkább Svédországban szeretne családot alapítani, mivel odaát jobb körülményeket tud teremteni majd. Mint mondta: nem fogják kivágni a munkahelyéről, ha a párja elmegy szülni, és férfiként is elmehet szülői szabadságra, hogy a gyerek mellett maradjon valaki.

Vanessza Németországba ment ki a párja után 3 évvel ezelőtt. Állítása szerint nem a legjobb szakmát választotta idehaza, ugyanis a vendéglátásban dolgozott. Németország elsőként egy kávézóban dolgozott, ahol igen hamar olyan pozícióba tudott lépni, amit Magyarországon biztosan nem tudott volna ilyen rövid idő alatt elérni. Majd utána váltott, és egy logisztikával foglalkozó gyárban helyezkedett el.

"Azért választottam ezt a munkát, mert mindenhez szakmát kérnek, még egy Lidl kasszáshoz is, hiába dolgoztam ugyanebben a munkakörben otthon vagy a kávézóban itt kint. Természetesen itt is gyorsan feljebb kerültem, mert látták, hogy szeretnék fejlődni."

Vanessza elmondta, hogy Németországban rengeteg béren kívüli juttatást is kapnak a dolgozók (Nyaralási pénz, karácsony pénz, benzin pénz, 13. havi fizetés stb.) kiemelte, hogy számára olyan körülmények vannak, mintha luxusban lenne, de ez csak egy magyar ember számára az, egy német embernek ez teljesen átlagos.

Mesélt a bevándorlókról is, akikről megjegyezte, hogy egyáltalán nincsenek velük olyan problémák, mint amit az itteni híradókban szoktak állítani róluk. Külön háztömbökben élnek együtt általában az azonos nemzetiségűek, de különösebb probléma nem szokott velük lenni.

Most azt tervezzük, hogy kertes házat veszünk Magyarországon, ha összejön, addig kint maradnánk, hogy rendbe tegyük, majd aztán mennénk haza. Remélem nem bánom meg

– mesélt Vanessza jövőbeli terveiről.

Harmadik riportalanyunk Linda volt, aki szintén Németországban próbált meg új fejezetet nyitni az életében. Az ő gyerekkori álma az volt, hogy rendőrnek fog állni. Azonban az érettségi után rájött, hogy a hőn áhított hivatást sajnos nem becsülik meg semmilyen szinten Magyarországon. Ezért döntött amellett, hogy máshol próbál szerencsét.

Miután kiment Németországba, egy pékségben dolgozott eladóként, de mivel lejárt a szerződése, így munkanélkülire jelentkezett be, ahol a német állam segített neki a tovább lepésben.

„Bejelentkeztem munkanélkülire és felajánlották, hogy vagy segítenek munkát keresni nekem, vagy pedig, ha szeretnék jobban megtanulni németül, akkor beülhetek fél évre suliba nyelvet tanulni, amit a német állam kifizet, plusz fizetik mellette a havi bérletem (70€) és mellette havonta kapom a munkanélküli pénzt, ami 800-1100€ között mozog.”

Linda hozzátette, hogy a nyelvvizsga letétele után az állam segít neki 3 hónapon belül állást találni. Amikor a közbiztonságról kérdeztem Lindát, akkor elmesélte, hogy teljesen más, mint Magyarországon. Felidézte, hogy gyerekkorában 5 alkalommal is ellopták a biciklijét idehaza, addig Németországban akár a bolt előtt hagyhatja lakat nélkül is órákon át, akkor sem történik baj.

„Az a baj, hogy azok a jó tapasztalok, amik itt értek engem, azok sajnos nem Magyarországon történtek. Látva a jelenlegi helyzetet, nem tervezünk haza költözni.”

Az utolsó szereplőnk Ábel, aki Angliába ment ki, miután a mérnöki diploma elvégzése után nem talált olyan állást, amellyel fent tarthatott volna egy pesti albérletet, ezért belevágott egy manchesteri kalandba.

„Nem volt könnyű dolgom. Sokáig tervezgettem, hogyan menjek ki. Végül az interneten találtam egy munkaközvetítőt, aki felajánlotta, hogy segít nekem.”

Ám sajnos az első élménye nem volt túlságosan pozitív, mint kiderült a közvetítő elég csúnyán visszaélt a bizalmával, ami már akkor kiderült, amikor egy kényelmes egy szobás lakás helyett, egy eldugott garázst akartak neki kiadni.

Végül ez a rossz döntés közel 500 ezer forintjába került, amely miatt aztán majdnem hazament csalódottan. Végül, egy egykori osztálytársa segített neki szállást adni Birmingham-ban, ahol 2 hét múlva már munkát is talált magának.

„Egy szállodához kerültem be, mint karbantartó. Bár nem erről álmodoztam, amikor kimentem Angliába, végül olyan fizetést kaptam itt, amely meggyőzött, hogy érdemes itt maradni.”

Ábel elmesélte, hogy évente kétszer jár haza Magyarországra, de mint mondta: rendkívül sajnálja, hogy nem tudott hazajutni beteg édesapjához. Mire el tudott kéredzkedni a munkahelyéről, addigra sajnos már elhunyt, így már csak a temetésre tudott odaérni. Azóta is havonta küld haza pénzt egyedül maradt édesanyjának és 16 éves húgának, mert máskülönben nem tudnák fizetni azt a lakáshitelt, ami az elmúlt 10 év alatt havi 50 ezerről 110 ezer forintra ugrott fel.