Örülök, hogy jöttél és remélem kaptál is valami útravalót – kaptam az üzenetet Nick Vujicic, a világhírű prédikátor és motivációs tréner előadása után Györke Nórától, a Nem Adom Fel Alapítvány aktivistájától, akivel két hónappal ezelőtt az akkor féléves születésnapját ünnepelő Nem Adom Fel Cafe & Bar kapcsán találkoztunk és beszélgettünk Budapest első olyan kávézójáról, ahol elsősorban fogyatékossággal élő emberek dolgoznak.
Nóra még júliusban mondta nekem, hogy Nick Vujicic ismét Magyarországra jön a Nem Adom Fel Alapítvány meghívására. Bevallom akkor még nem sokat tudtam Vujicicről, csak annyit, hogy egy születési rendellenesség miatt karok és lábak nélkül jött a világra, meg azt, hogy három éve már tartott előadást hazánkban. Ennyi azonban elég volt ahhoz, hogy a téma felkeltse az érdeklődésemet. Nóra aztán egy héttel ezelőtt szólt, hogy amennyiben továbbra is érdekelne a dolog, akkor regisztrálnak a sajtólistájukon. Így esett, hogy Vujicic sajtótájékoztatóján és egyik előadásán is jelen voltam.
Nick Vujicic Magyarországon: „Senki sem fontosabb a másiknál"
Nick Vujicic még ez év elején indította el Amerikában Stand strong! azaz Maradj erős! címmel kampányát, amelynek keretében most Magyarországon is, szeptember 22-én 11 órától iskolásoknak, majd szeptember 21-én és 22-én 19 órától a nagyközönség számára is előadást tart a Tüskecsarnokban.
Azóta a világhírű tréner Tüskecsarnokban tartott előadásairól több beszámoló és természetesen jó néhány vele készített interjú jelent meg a magyar sajtóban. Az interjúért én is harcoltam, és bár Nóra mindent megtett, hogy segítsen nekem, erről sajnos lecsúsztam. Most pedig kicsit megkésve álltam neki ahhoz, hogy saját benyomásaimat gépeljem le. De így legalább volt időm átgondolni, hogy milyen útravalót is kaptam.
A Heti Válaszban olvastam a Hatalmas kriplishow-t nyomott Budán a végtagok nélküli Nick Vujicic című, fanyalgó, kissé gunyoros hangvételű véleménycikket. Az iromány lényege röviden az, hogy Vujicic nagyon gazdag, jól megél a trénerkedésből, nem mond semmi újat, de azért a szerző nem gondolja róla azt, mint Puzsér Róbert, aki két éve „teljesítmény nélküli”, „mocskos szélhámosnak” nevezte.
Ha valaki a testi fogyatékosságai ellenére is sikeres és teljes életet tud élni, miközben sok fizikailag egészséges ember csak gyógyszerek és pszichiáterek igénybevételével képes elviselni a lét vélt vagy valós terheit, akkor azt gondolom, hogy az teljesítmény. Ha ez anyagi biztonsággal is párosul, az mitől lenne hitvány vagy megvetendő? Minden ember vágya, hogy sikeres, egészséges és biztonságos életet élhessen. Nick Vujicic közhelyes előadó? Az üzenete egyszerű, semmi olyan, amit ne hallottunk volna, vagy aminek ne éreznénk az igazságát. A kudarc az életünk része, de minden kudarc arra jó, hogy utána felálljunk, tanuljunk belőle, újra és újra próbálkozzunk, tovább küzdjünk a céljainkért.
„Az egyetlen lehetőség arra, hogy pozitív légy, ha megtalálod a reményt”
– mondja Vujicic. Szerinte sokszor nem látjuk az életben a teljes képet, nem látjuk, nem vesszük észre a reményt.
Egyszerű, „közhelyes”, és mégsem, mert hiába tudjuk, értjük, mégis sok ember képtelen arra, hogy az életet összefüggéseiben lássa, valami értelmet, célt lásson meg önmagában, ami segít a kudarcok tengerén is a víz felett maradni és továbbúszni.
A világhírű tréner erejét, nagyságát és gondolatainak hitelességét a fogyatékossága adja. Adott egy ember, aki egy szörnyű rendellenességgel született, akit gyerekkorában csúfolták és bántották emiatt, aki semmi másra nem vágyott, csak kezekre és lábakra, aki kétségbeesetten próbált kiutat találni az öngyilkosságban, de végül a küzdelmet, az életet választotta. Rengeteg kudarc után vált sikeres előadóvá, családapa, két gyermek boldog édesapja.
„Nem tudhatod, mi van a sarkon túl, amíg nem lépsz a sarkon túl”
– hirdeti az előadásain Vujicic.
Ő az élő bizonyítéka azoknak a „közhelyes” gondolatoknak, amelyeket eddig 61 országban, háromezer előadás során mondhatott el. Mert ha Vujicicre nézünk, ha őt hallgatjuk, egy küzdelmes élet diadalát látjuk.
És én milyen útravalót kaptam? Az embernek elsősorban önmagával kell megküzdenie, önmagát kell legyőznie és felállítania saját magában győzelmének zászlaját, amivel előre tud haladni az életben. De időnként nem árt, ha lát maga előtt olyan példát, amely megerősítést tud adni a saját küzdelméhez, hogy soha ne adja fel.