Tragikus következményei lehetnek, ha Orbán Viktorék nem foglalkoznak a hazánk felett csempészett orosz fegyverszállítmányokkal

Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor
Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor

Az eddigi kormányzati válaszokból két forgatókönyv szűrhető le: vagy őszinte naivák, és tényleg nem tudtak arról, hogy az oroszok fegyvereket szállítanak a magyar légtéren keresztül, vagy éppenséggel csak nem tudtak nemet mondani Vlagyimir Putyin kérésének (azért ez is egy elfogadható érv...), és most próbálják elkenni, hogy Oroszország mindenféle engedélyeztetés nélkül egy fegyverszállítmányt utaztatott felettünk Szerbiába.

Persze van arra magyarázat, hogy miért hallgat Budapest, Pozsony, Varsó, illetve a NATO. De először szedjük össze mit is tudunk eddig a titokzatos orosz fegyverszállítmányról.

Nyugaton megtudták

Az AP-n július 29-én jött le - mintegy mellékesen -, hogy a magyar légtéren keresztül érkezett egy orosz fegyverszállítmány Szerbiába. A hírek szerint 10 darab BRDM-2 típusú páncélozott jármű volt az orosz repülőgép fedélzetén. Az AP cikke elsősorban Szerbia felfegyverzésével foglalkozott, ugyanakkor a hazai sajtóban nyilván az volt a hangsúlyosabb, hogy mit keres egy NATO- és EU-tagállam egén egy orosz hadianyagot szállító repülőgép.

BRDM-2
BRDM-2

S ez már csak azért is érdekes kérdés, mert júliusban keleti szomszédunk, Románia megtiltotta, hogy az oroszok a Dunán hajóztasson Szerbiának fegyvereket. 

Szerbia felfegyverzése

A románok nem véletlenül nem engedélyezték ezt műveletet a Dunán keresztül. A történetnek ugyanis a nemzetközi jogi vonatkozásoknál lényegesen fontosabb geostratégiai oldala is van.

Nem egyszerű kereskedelmi tranzakcióról van szó - és ezt nem mástól tudjuk, mint Aleksandar Vučić szerb elnöktől, aki a páncélosok megérkezése után külön köszönetet mondott Oroszország „segítségéért”. Tehát nem azért, mert kötöttek egy jó üzletet, hanem, mert segítettek nekik. Nem is először.

A szerb-orosz kapcsolat az európai kontinens legszorosabb hagyományos barátságai közé tartozik. A szerbek törökellenes küzdelmeit a XIX. század folyamán az oroszok bőkezűen támogatták, s a modern kori független Szerbia is II. Sándor cár katonai beavatkozása nyomán született meg 1878-ban. Az első világháború kitörésének egyik legfontosabb közvetlen oka is a nagy szláv testvér feltétlen kiállása volt Belgrád mellett a Monarchiával szemben. A XX. század folyamán – miután a szomszédos pravoszláv ország, Bulgária mindkét világégés során az ellenkező oldalon harcolt – Szerbia vált Oroszország balkáni hídfőállásává.

Ezt a baráti viszonyt ugyan átmenetileg lehűtötte az 1948-tól követett jugoszláv különutasság, és Tito kiátkozása a kommunista táborból, ám a kapcsolatok a hatvanas évekre ismét rendeződtek. A délszláv állam felbomlását kísérő véres balkáni háborúk során pedig Moszkva a nemzetközi közvélemény nagy részében agresszornak tekintett Szerbia egyetlen jelentős nagyhatalmi támogatójává vált.

A szerbekkel ápolt barátság a múlt megszépítő messzeségében „nyugat-barát demokratává” vált Jelcin számára akkor is kiemelt jelentőségű ügy maradt, amikor szinte minden hónapra esett egy kisebb-nagyobb emberiség elleni szerb bűncselekmény. Olyannyira, hogy 1999 nyarán vállalta, hogy a kubai rakétaválság óta a legközelebb kerüljön a harmadik világháborúhoz. A koszovói háború végeztével, amikor a szerb csapatoknak ki kellett vonulniuk a függetlenné váló tartományból, orosz kommandósok egy csoportja megszállta a főváros, Pristina repterét. Az anekdota szerint az akció csak azért nem változtatta atomsivataggá a Földet, mert a reptér visszafoglalására küldött amerikai alakulat vezetője megtagadta a kissé begőzölt Wesley Clark tábornok tűzparancsát. Néhány napon belül aztán Jelcinnél is beütött a másnap, és az oroszok végül kivonultak Koszovóból – de Szerbiában nagyon is bent hagyták a lábukat.

Hiába bukott meg hamarosan Milosevics, az elmúlt két évtized minden belgrádi vezetése igyekezett jó kapcsolatokat ápolni a Moszkvával – azzal együtt, hogy mindegyik hangsúlyozta elkötelezettségét az EU-csatlakozás iránt is. Ez a tendencia még inkább felerősödött, amikor az egykori szélsőjobbos csetnik ifi-vezér, Vučić került hatalomra 2014-ben. Moszkva a következő esztendőben az ENSZ Biztonsági tanácsában megvétózta, hogy a srebrenicai mészárlást népirtásnak nyilvánítsák, két évvel később már meg is érkezett a diszkont áron eladott Sz-300 orosz légvédelmi rendszer, s a katonai együttműködés azóta is töretlen.

Ez persze kifejezetten nem tetszik a NATO-nak, amelynek vezetői több alkalommal is nyugtalanságukat fejezték ki Szerbia újrafegyverkezése miatt. Ez az aggodalmuk pedig nyilván nem csak abból fakad, hogy az elmúlt években ismét megtelt lőporral a balkáni hordó. A szövetségnek aligha jön jól, ha Putyin akciórádiusza a kelet-ukrajnai kavarás után a Balkánra is kiterjedne.

Nem mellesleg, Vučić akárhányszor is lapogatja meg Orbán Viktor, vagy Szijjártó Péter vállát, Szerbia fegyverkezése az elmúlt minimum 120 év – ha rosszindulatúbbak vagyunk, akár Hunyadi János koráig is visszamehetünk – tapasztalatai alapján Magyarország és a délvidéki magyarság számára sem ígér sok jót.
Hunyadi János
Aleksandar Vučić, Áder János és "Hunyadi János"
MTI

Nem engedtük meg...

Aztán július 31-én az aktuális Kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter igen érdekes magyarázatot adott a fegyverszállítmánnyal kapcsolatban.

„Nem kellett átengednünk”

– jelentette ki, hozzátéve: mivel légi úton közlekedett egy nem katonai gép, nem kellett engedély, a repülő pedig átrepült Lengyelország és Szlovákia fölött is, és ott sem kellett engedélyt kérni. A polgári gép érkezéséről kaptak tájékoztatást, de engedély nem kellett.

Feltűnő nyugodtság egy olyan kormány részéről, amely hangos szabadságharcot hirdet, ha egy EU-s tagállam kritizálni meri a korrupciónkat, viszont úgy tűnik, a magyar szuverenitás érzésébe belefér, ha az oroszok hazudnak nekünk. 

Természetesen gyakorlati szempontból sem mindegy, hogy tudunk-e arról, ha egy polgári gép fegyvereket szállít; egy légikatasztrófa esetén nem mindegy, hogy a magyar tűzoltókat tudtukon kívül egy lángoló fegyverraktárhoz küldik-e oltani.

A katonai vezetésünk sem tudott semmiről

Augusztus 13-án egy újabb mozaikkal gazdagodott a történet. Aznap töltötték fel a parlament honlapjára Benkő Tibor augusztus 2-án aláírt írásbeli válaszát. Ebben az Orbán-kormány honvédelmi minisztere készséggel elismerte, hogy légiszállítással kapcsolatban

"a Kormány irányítása alatt álló honvédelmi tárca, illetve a Honvédelmi Minisztérium által irányított Magyar Honvédség Parancsnoksága az orosz féltől nem kapott semmiféle megkeresést, ennek megfelelően engedély kiadására sem kerülhetett sor".

Ebben az esetben felmerülhet, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) hibázott-e, amennyiben a hatályos törvények szerint a hírszerző, elhárító, védelmi és ellenőrzési feladatok elvégzésével megbízott szervnek éppenséggel nyílt és titkos információgyűjtés eszközrendszerével elő kell segítenie Magyarország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködve az ország függetlenségének és törvényes rendjének védelmében. Hogy mennyiben sértette a nemzet biztonságát egy légiúton szállított, engedély nélküli, ismeretlen összetételű fegyverszállítmány, az nem is lehet kérdés.

Benkő Tibor
Benkő Tibor

Bár Benkő Tibor kapott kérdést Tordai Bencétől (Párbeszéd) arról, hogy élt-e panasszal Budapest Moszkva felé, de erre nem válaszolt a miniszter, mint ahogy arra sem, hogy a NATO részéről érkezett-e kritika.

Válaszok nélkül

Augusztus 14-én egy újabb írásbeli válasz jelent meg a parlament honlapján: a légiközlekedésért is felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) államtitkárának aznapi aláírásával. 

Az egyébként a kormány szerint nemzetbiztonsági kockázatnak tartott Demeter Márta (LMP) több kérdést is felvetett rákérdezett többek között arra, hogy 

  • a Chicagói Egyezmény (a Nemzetközi Polgári Repülésről szóló nemzetközi egyezmény) szerinti kereskedelmi jog gyakorlására hivatkozással került-e sor az átrepülésre;
  • ha nem menetrendszerű repülésről volt szó, akkor mely orosz légiközlekedési vállalat, gazdasági társaság, intézmény vagy hatóság az átrepülést megvalósító légijármű vagy légijárművek üzemben tartója;
  • mikor és milyen útvonalra adtak engedélyt a magyar légtér használatára az ügyben, illetve mikor érkezett be az engedélykérelem és mely orosz légiközlekedési vállalat, gazdasági társaság, intézmény vagy hatóság kérte az engedélyt;
  • mely ország légteréből lépett be vagy léptek be a magyar légtérbe az érintett orosz gép vagy gépek?

Az ITM válaszára a korábbi kormányzati szenvtelenség a jellemző:

"A Chicagói Egyezmény értelmében nem menetrend szerinti polgári légi járműveknek joga van a szerződő államok területére berepülni, valamint azok területe felett átrepülni. Ehhez külön engedély nem szükséges. Természetesen arra, hogy polgári légi jármű a magyar légtérbe belép, arról kapunk tájékoztatást, de ez egy teljesen protokollszerű tájékoztatás, amit tudomásul kell csak venni"

- írta Cseresnyés Péter, megerősítve, hogy a repülőgép Szlovákia felől lépett be Magyarország területére. 

Pedig éppenséggel a nemzetközi egyezményekre épülő magyar szabályozás (56/2016. (XII. 22.) NFM rendelet) is megkülönböztet több repüléstípust: menetrend szerinti kereskedelmi repülést (S), nem-menetrend szerinti repülést (N), katonai repülést (M), valamint általános célú repülés, beleértve a sport, magán és taxi repüléseket (G). 

Egyébként az elmaradt válaszok miatt Demeter Márta közérdekű adatigényléssel fordul majd a tárcához, tudtuk meg.

Demeter Márta
Demeter Márta veszélyesebb, mint egy orosz fegyverszállítmány
Lehetett volna nyíltan is(?)

Fontos megjegyezni, hogy az EU oroszokkal szembeni embargója csak azt tiltja meg, hogy hazánk például fegyverekkel kereskedjen Moszkvával, de például azt nem, hogy egy harmadik országba tartó, hivatalos engedéllyel rendelkező orosz fegyverszállítmány használja a légterünket (hiszen ezzel nem vagyunk részese a kereskedelemnek).

Viszont, ha ezt nyíltan teszik az oroszok, és engedélyért folyamodnak, úgy járhattak volna, mint Románia esetében - legalábbis elvileg. Így viszont nem kellett megosztani semmilyen részletet sem a magyar hatóságokkal. 

A NATO-ban felülvizsgálhatják az embargót

"Képzeljük el, ha ez lenne a bevett rendszer, amit most Cseresnyés államtitkár lefestett, és nem kellene bejelenteni, hogy akár utasszállítók rakterében is minden jelzés nélkül fegyverszállítmányokat utaztatnak! Ez katasztrófahelyzetet teremtene"

- mutatott rá az ellentmondásra Varga-Damm Andrea, a NATO közgyűlés jobbikos delegáltja. 

A politikusnál aziránt érdeklődtünk, hogy miért nincs visszhangja ennek az ügynek a NATO-ban. 

Elmondta, hogy az elmúlt félévben, amióta tagja a katonai szövetség parlamenti közgyűlésnek, minden ülésen téma az Oroszországgal szembeni embargó. Elmondta, nemcsak a közgyűlés többsége, de annak prominens szereplői is úgy látják, hogy a korlátozások hosszútávú fenntartása nem megfelelő eszköz, és minimum azok felülvizsgálata szükséges. Varga-Damm Andrea szerint ennek két oka van. Egyrészt a négy éve tartó embargó nemcsak Oroszországnak, hanem a kereskedelmi partnereinek is komoly gazdasági károkat okozott, amiket mondjuk a nagyok ki tudnak játszani (pl.: Németország), de például a magyar mezőgazdaság szempontjából ez egy nem leírható veszteség.

Varga-Damm Andrea
Varga-Damm Andrea

A másik ok prózaibb, és talán ijesztőbb.

A NATO-ban is tisztában vannak azzal, hogy az embargó kijátszására szervezett bűnözői körök alakultak, amelyek már zsarolási potenciállal is bírnak a nemzeti kormányokra. Ezek az ellenőrizhetetlen maffia szerveződések olyan erősek, hogy képesek torzítani az európai politikát

- magyarázta a politikus. 

Szavai szerint tehát a NATO-ban már tisztában vannak azzal, hogy a rendszer már nem működik. 

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin
MTI

Addig meg nekünk marad az egyszerű remény: Orbán Viktorék inkább az AP-ből értesüljenek arról, hogy a fejünk felett fegyvereket szállítanak az oroszok, minthogy akkor derüljön ki számukra (is), ha lezuhan Magyarország területén egy ilyen fokozott kockázatú transzport. 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss