Alapos, a történelmi tényeket a film történéseivel összevető kritikát jelentetett meg a Válasz Online elsőként a magyar médiában a Most vagy soha! című filmről, amely eddig azzal borzolta a közvélemény idegeit, hogy
minden idők legnagyobb költségvetésű alkotásaként 6 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek.
A közmédiát működtető MTVA meghívottjai zártkörű bemutatón az Aréna plázában tekintették meg a kormánypropagandista Rákay Philip, ez esetben producer és társ-forgatókönyvíró, egy év késéssel elkészült, több mint 2 órás filmjét. A konzervatív hetilap munkatársa nem volt hivatalos a rendezvényre, akinek, mint fogalmaz, sikerült belógnia a díszbemutatóra.
A jellegében a Karib-tenger kalózaihoz hasonlító Petőfi-filmet összefoglalva így fogalmaz a hetilap: „Ebben nem is az a legszomorúbb, hogy a mi közös pénzünket használta erre. Hanem az, hogy a mi közös március 15-ünket. Kosztümös akciófilm lett ugyanis a Most vagy soha! – amely Európa talán legkedvesebb, vér nélkül győztes forradalmát erőszakolja meg így a nagy vásznon. A díszlet valóban korhű, a látvány szép, csak épp minek, ha egyszer a történet semmibe veszi a valóságot. Ráadásul a játékidő fele teljesen fiktív szálat bont ki – így lesz Petőfi Sándor mellékszereplő a róla készült filmben.” A gondolatmenet lezárásaként a szerző hozzáteszi, hogy erre a filmre talány, miért volt „azon kívül szükség, hogy a kormánypropagandistaként is szorgalmas Rákay alkotónak képzelhesse magát”.
Persze szükség van jó magyar történelmi filmekre. Témát bőven lehet keresni a magyar történelemből, 1848-ról is, és nemcsak a szabadságharcról.
Erdélyben például 1848 őszén már kifejezetten etnikai alapú pogromot vezényeltek a románok, több mint hétezer magyart koncoltak fel. Ott, akkor tényleg bántják a magyart – így a kritika, jelezve, hogy ebben a filmben az alkotóknak tovább kellett volna gondolniuk a forradalom történéseit. „Jobban megérte volna ennek a zseninek a nagyon is kalandos életét bemutatni hatmilliárdból, mint egyetlen napét úgy, hogy tele kell passzírozni a játékidőt kitalált szereplőkkel, meg nem történt eseményekkel. Persze így sem kellett volna feltétlenül.” Nemzetisekedő giccses jelenetek mellett a filmben olyan fikciós, dramaturgiai részletek is vannak, amelyekről a nézőnek az juthat eszébe, hogy
„ennyi baromság láttán egy idő után nem tudjuk, sírjunk-e vagy röhögjünk”.
Még nem tudni, hogyan fogadja majd a hazai közönség az alkotást, de attól nem kell tartani, hogy esetleges érdektelenség miatt nem játsszák megfelelő ideig a mozik. A Nemzeti Filmintézet filmszakmai döntőbizottsága ugyanis tavaly decemberben 40 millió forint terjesztési támogatást szavazott meg a filmnek, amelyet a Cinema City nyert el.
(Rákay Philip kommunikációs és médiaszakember, a Nemzeti Emlék-őr díj egyik kitüntetettje az elismerés átadásán az Országház Vadásztermében 2023. március 29-én. MTI/Kovács Tamás)